Régóta tervezem, hogy írni fogok a mai magyar vállalkozók gondolatairól, mindennapjairól. Egyszer majd írok egy bemutatkozót is. Sőt. Egyszer majd külalakot is kap a blog.
Most azonban foglalkozzunk azzal, ami rákényszerített arra, hogy azonnal írjak.
A Munkahelyi terror blog "Ilyenek a magyar kisvállalkozók." című posztjának címe bicskanyitogató...
Tudjátok, kedves alkalmazottak, hogy mi ezzel a baj? Az, hogy azoknak a vállalkozóknak, akik próbálnak kitörni a "csináljunk mindent okosba" kategóriából, pont a cikkben is említett "vállalkozók" a legnagyobb ellenfelei. Az, hogy a legtöbb ember minden vállalkozót egy szintre hoz, igen csak demoralizáló. Nem hinném, hogy azért minket is ekézni kell, mert a konkurenseink csalnak.
Persze, ha a kedves munkahelyi terror blog célközönségének azt mondják, hogy "ilyen a magyar alkalmazott" (60%-a lop a cégtulajdonosoktól) akkor egyből kitör a lázadás. Pedig nincs benne semmi csúsztatás...
Mikor fogunk oda eljutni, hogy kedves Zsuzsa és a többi társa azt mondja a szerelőnek, hogy "nem, nem kell 5000-ért, én számlával kérem 6500-ért"? Mikor fogunk állásinterjún felállni és eljönni, amikor azt mondják, hogy nincs fizetett szabadság?
Ja... És, hogy az adókerülő vállalkozókkal hozzak egy kis párhuzamot: Mikor fogja azt mondani bármelyik alkalmazott, hogy "Köszi főnök, de nekem nem kell minimálbér +90 zsebbe, inkább csak jelents be 100-ra, annyi elég lesz!"?
Ameddig ezek nem történnek meg, addig ne sírjon kedves Zsuzsa, hanem inkább sepregessen a saját háza táján...
Ha pedig abban a tévhitben él, hogy a mostani kormány csak a multikat húzza le és a magyar vállalkozásokat futtatja, akkor sajnos tévhitben él... A mostani kormány - éppen úgy, mint az előző - a haveri cégeket futtatja. Arról sajnos nem a magyar vállalkozók tehetnek, hogy ezek a cégek éppen magyarok...
